Keresés a cikkekben
Mint egy jó barát
Vannak olyan, nehezebb helyzetben lévő kistelepülések az országban, ahol a diákok többsége lemorzsolódik a középiskolában, mert megpróbáltatás számukra a közösségváltás, a megszokott környezet hiánya. Fontos lenne számukra, hogy valaki személyre szabott figyelemmel kísérje őket a hétköznapokban, és inspirálja, bátorítsa: legyenek álmaik, és merjenek azokért kitartóan küzdeni.
A Tanítsunk Magyarországért program – melynek megálmodója és megalapítója Dr. György László innovációért és felsőoktatásért felelős államtitkár –, 2018 decemberében indult. A program célja, hogy 2030-ra minden most általános iskolás gyermek rendelkezzen legalább szakmával, vagy tanuljon tovább. Ma már több mint 1000 mentor, 4000 mentorálttal bizonyítja, hogy minden gyermek tehetséges valamiben, csak fel kell fedezni ezt a tulajdonságát. A költségvetési finanszírozásból megvalósuló program keretében egyetemisták foglalkoznak a gondjaikra bízott diákokkal. Kolozsi Nanetta mentorral és egyik mentoráltjával, a nyírmártonfalvai Nagy Leventével beszélgettünk.
„A Debreceni Egyetemen kereskedelem és marketing szakos hallgatója vagyok, ősszel indul az utoló félévem” – kezdi Nanetta. „Biológia –matematika szakos tanár szerettem volna lenni, de végül közgazdasági vonalon mentem tovább, így később akár egyetemen is tudok majd tanítani phd-hallgatóként. A Tanítsunk Magyarországért programról egy mentor csoporttársamtól hallottam, majd én is csatlakoztam. Mivel a tanulás mellett dolgozom is, szerettem volna egy Debrecen közeli kistelepülés iskolájában mentorálni, de végül Nyírmártonfalvát kaptam, és nem bántam meg” – mondja mosolyogva.
Céltudatosan készülni
Levente már alsótagozatos korától fogva kitűnő volt, és a többi mentorált is jó tanuló, ezért Nanettának inkább a közös programok megszervezése volt kihívás. Mint mondja, megpróbált ügyesen gazdálkodni a gyerekek számára biztosított keretből. Így az elmúlt félévben eljutottak Hajdúszoboszlóra, ahol megnézték a fordított házat, gokartoztak, egy másik mentorált csoporttal elmentek lézerharcozni. „Megnéztük a Debreceni Egyetemet, voltunk fagyizni, és a tanév utolsó napján piknikeztünk” – mondja a mentor. Szerencséjükre a debreceni Agora Tudományos Élményközpontba ingyen bemehettek, az izgalmas kísérletekkel és előadásokkal fűszerezett látogatás pedig, mint mindegyik közös program, Leventében is mély nyomot hagyott.
De még ennél is jobban élvezte a Botanikus Kertet, ahol még azelőtt soha nem járt. „A biológia érdekel, orvos szeretnék lenni. Az a tervem, hogy nyolcadik osztály után felvételizek a Tóth Árpád Gimnáziumba vagy a Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziumba biológia–kémia szakra, és ha azt elvégezném – el is fogom végezni –, akkor a Debreceni Egyetemre jelentkezem, az orvosi karra” – jelenti ki céltudatosan.
Bátorít és biztat
Felmerülhet a kérdés, hogy egy ilyen jó tanulókból álló kis csapatnak mit segíthet egy mentor, de Levinek erre is van határozott válasza: „Bátran kérdezhetünk tőle mindenről, ha segítséget kérünk, rögtön válaszol. Jókat sétáltunk, beszélgettünk, sok mindent elmondott az egyetemről. A matek nem a kedvenc tantárgyam, úgyhogy előfordult, hogy Netti segített a példákat megoldani. Mint egy jó barát, mindig mellettem állt és bátorított, biztatott.”
Nanetta a következő félévben is szeretné folytatni a mentorálást kis csapatával, és erre Levente is hevesen bólogat. „Borzasztóan jólesett, hogy mennyire nyitottak voltak felém. A legelején még érződött, hogy kicsit zárkózottak, de a tanév végére már őszintén tudtunk beszélgetni, érett módon szóltak hozzá mindenhez. Kiemelném a kölcsönös tisztelet, amit megtapasztaltam. Ez nem csak közöttünk mint mentor és mentoráltak között volt meg, hanem négyük között. Már eredetileg is egy össztartó kis csapat voltak, de a mentorálás ideje alatti programok még jobban össszehozták őket”.
A kérdésre, hogy miért érdemes egyetemistaként belevágni a programba, Nanetta kiemeli: „Ad egy plusz töltetet az, hogy valakinek segíthetek. Ez nem feltétlenül lelki támaszt jelent, hanem például motiválhatom a gyerekeket azzal, hogy látják: én is el tudtam ezt vagy azt érni, voltak akadályok az életemben, de túl tudtam lépni rajtuk. Most nem Leviékről beszélek, mert ők jó tanulók, de sok gyerek 7-8. osztályban lemorzsolódik, és már az is cél lehet, hogy legalább az általános iskolát rendben elvégezzék.”
Forrás: beol.hu
A Tanítsunk Magyarországért program – melynek megálmodója és megalapítója Dr. György László innovációért és felsőoktatásért felelős államtitkár –, 2018 decemberében indult. A program célja, hogy 2030-ra minden most általános iskolás gyermek rendelkezzen legalább szakmával, vagy tanuljon tovább. Ma már több mint 1000 mentor, 4000 mentorálttal bizonyítja, hogy minden gyermek tehetséges valamiben, csak fel kell fedezni ezt a tulajdonságát. A költségvetési finanszírozásból megvalósuló program keretében egyetemisták foglalkoznak a gondjaikra bízott diákokkal. Kolozsi Nanetta mentorral és egyik mentoráltjával, a nyírmártonfalvai Nagy Leventével beszélgettünk.
„A Debreceni Egyetemen kereskedelem és marketing szakos hallgatója vagyok, ősszel indul az utoló félévem” – kezdi Nanetta. „Biológia –matematika szakos tanár szerettem volna lenni, de végül közgazdasági vonalon mentem tovább, így később akár egyetemen is tudok majd tanítani phd-hallgatóként. A Tanítsunk Magyarországért programról egy mentor csoporttársamtól hallottam, majd én is csatlakoztam. Mivel a tanulás mellett dolgozom is, szerettem volna egy Debrecen közeli kistelepülés iskolájában mentorálni, de végül Nyírmártonfalvát kaptam, és nem bántam meg” – mondja mosolyogva.
Céltudatosan készülni
Levente már alsótagozatos korától fogva kitűnő volt, és a többi mentorált is jó tanuló, ezért Nanettának inkább a közös programok megszervezése volt kihívás. Mint mondja, megpróbált ügyesen gazdálkodni a gyerekek számára biztosított keretből. Így az elmúlt félévben eljutottak Hajdúszoboszlóra, ahol megnézték a fordított házat, gokartoztak, egy másik mentorált csoporttal elmentek lézerharcozni. „Megnéztük a Debreceni Egyetemet, voltunk fagyizni, és a tanév utolsó napján piknikeztünk” – mondja a mentor. Szerencséjükre a debreceni Agora Tudományos Élményközpontba ingyen bemehettek, az izgalmas kísérletekkel és előadásokkal fűszerezett látogatás pedig, mint mindegyik közös program, Leventében is mély nyomot hagyott.
De még ennél is jobban élvezte a Botanikus Kertet, ahol még azelőtt soha nem járt. „A biológia érdekel, orvos szeretnék lenni. Az a tervem, hogy nyolcadik osztály után felvételizek a Tóth Árpád Gimnáziumba vagy a Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziumba biológia–kémia szakra, és ha azt elvégezném – el is fogom végezni –, akkor a Debreceni Egyetemre jelentkezem, az orvosi karra” – jelenti ki céltudatosan.
Bátorít és biztat
Felmerülhet a kérdés, hogy egy ilyen jó tanulókból álló kis csapatnak mit segíthet egy mentor, de Levinek erre is van határozott válasza: „Bátran kérdezhetünk tőle mindenről, ha segítséget kérünk, rögtön válaszol. Jókat sétáltunk, beszélgettünk, sok mindent elmondott az egyetemről. A matek nem a kedvenc tantárgyam, úgyhogy előfordult, hogy Netti segített a példákat megoldani. Mint egy jó barát, mindig mellettem állt és bátorított, biztatott.”
Nanetta a következő félévben is szeretné folytatni a mentorálást kis csapatával, és erre Levente is hevesen bólogat. „Borzasztóan jólesett, hogy mennyire nyitottak voltak felém. A legelején még érződött, hogy kicsit zárkózottak, de a tanév végére már őszintén tudtunk beszélgetni, érett módon szóltak hozzá mindenhez. Kiemelném a kölcsönös tisztelet, amit megtapasztaltam. Ez nem csak közöttünk mint mentor és mentoráltak között volt meg, hanem négyük között. Már eredetileg is egy össztartó kis csapat voltak, de a mentorálás ideje alatti programok még jobban össszehozták őket”.
A kérdésre, hogy miért érdemes egyetemistaként belevágni a programba, Nanetta kiemeli: „Ad egy plusz töltetet az, hogy valakinek segíthetek. Ez nem feltétlenül lelki támaszt jelent, hanem például motiválhatom a gyerekeket azzal, hogy látják: én is el tudtam ezt vagy azt érni, voltak akadályok az életemben, de túl tudtam lépni rajtuk. Most nem Leviékről beszélek, mert ők jó tanulók, de sok gyerek 7-8. osztályban lemorzsolódik, és már az is cél lehet, hogy legalább az általános iskolát rendben elvégezzék.”
Forrás: beol.hu