Keresés a cikkekben
„Remélem Noémit a diplomáig kísérhetem”
Ahogy a világon mindenütt, Magyarországon is vannak a munka- és továbbtanulási lehetőségektől távolabb eső települések. Országos átlagban a lemorzsolódás 12,7 százalék, addig a kistelepüléseken élő diákok 54,6 százaléka maximum általános iskolai, vagyis alapfokú végzettséget szerez. A Tanítsunk Magyarországért program – melynek megálmodója és megalapítója Dr. György László innovációért és felsőoktatásért felelős államtitkár –, 2018 decemberében indult. A program célja, hogy 2030-ra minden most általános iskolás gyermek rendelkezzen legalább szakmával, vagy tanuljon tovább. Ma már több mint 1000 mentor, 4000 mentorálttal bizonyítja, hogy minden gyermek tehetséges valamiben, csak fel kell fedezni ezt a tulajdonságát. A költségvetési finanszírozásból megvalósuló program keretében egyetemista mentorok szegődnek a diákok mellé, heti egy napot segítenek nekik a tanulásban, valamint megmutatják a településen túli világ izgalmait.
Hajnalné Darabos Dóra a Pécsi Tudományegyetem Közösségszervező szakos végzős hallgatója és a karhoz tartozó Társadalmi Befogadás Szakkollégium tagja. A Tanítsunk Magyarországért programba 3 éve kapcsolódott be. - „Az egyetem jelentős munícióval indított útnak bennünket, de persze nem lehet mindenre előre felkészülni. Mentornak lenni számomra hatalmas felelősség, elköteleződés. Éppen ezért nem is azonnal jelentkeztem mentornak. Egy félévet adtam magamnak, hogy biztosan tudom-e vállalni mindazt, amit ez a feladat takar. Úgy alakítottam az időbeosztásomat, hogy tudjam, bizony minden héten ki fogok tudni menni a mentorált gyerekekhez. Csak ezután vágtam bele ebbe a kalandba” – emlékszik vissza Dóra.
„A Véméndi Általános Iskolában öt mentorált diákom van” – kezdi a történetet Dóra. - „Hatodikos koruk óta a mindennapjaim részei ők. Fontosak vagyunk egymásnak. Szerintem az elfogadás és a nyitottság az alapja. Nem megváltoztatni kell, hanem segíteni őket, hogy minél inkább rátaláljanak önmagukra, felismerjék a saját erőforrásaikat és értékeiket” - teszi hozzá.
- „Akadtak problémás helyzetek, néhány rosszabbul sikerült dolgozat, meg persze a covid-helyzetben az online oktatás kihívásai. De mind közül legnehezebb az volt, amikor az egyik mentoráltam elvesztette az édesapját. Kevés rosszabb van annál, mint egy gyermek gyászát látni. Persze felemelő pillanatokból sem volt hiány, az volt a legszebb, amikor megírták, hogy felvették őket abba a suliba, ahová vágytak”.
Sikert hozott a kitartás
Liszátz Noémi 14 éves, most ballagott a Véméndi Általános Iskolából. Szeptemberben nulladikos lesz a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnáziumban, az Arany János Tehetséggondozó Programban. Az iskolában találkozott a Tanítsunk Magyarországért programmal, az osztálya csatlakozhatott ahhoz. - „Azért szerettem volna részt venni ebben, mert érdekesnek találtam. Jó érzés, ha mentorom van. Odafigyel rám, mindig örül nekem, amikor találkozunk. Mindig biztat, támogat. Bármikor tudunk beszélgetni, bármiben kérhettem segítséget” – mesél Noémi.
- „Nagy vágyam volt, hogy felvegyenek a gimnáziumba. Nagyon boldog vagyok, hogy a kitartásomnak hála ez sikerült. Következő állomás az, hogy leérettségizek. Az álmom, hogy egyszer majd színész legyek és úgy érzem, hogy jó úton indultam el. De nem csak a tanulásról szól a mentoráltság, a Csapjunk Zajt! volt a kedvencem, amikor több héten keresztül együtt énekelhettem a mentorommal. Minden diáknak ajánlom a Tanítsunk Magyarországért programot, mert jól össze tudja hozni az osztályt” – zárja szavait.
Kincs a család
- „A pandémiás időszakon kívül hetente találkoztunk személyesen a tanév során” - folytatja Hajnalné Darabos Dóra. „Az iskolában az osztállyal közös programokat valósítottunk meg. A nagyobb kirándulásokat is osztályszinten szerveztük. De fontos volt az egyéni mentorálás is. A tanulmányok támogatása, vagy a beszélgetések kettesben. Amire pedig nagyon büszke vagyok, hogy a kitűzött cél, a bejutás a vágyott középiskolába a legnagyobb örömünkre sikerült.
- Noémi nagyon szorgalmas. Mindig a cél lebeg a szeme előtt. Amikor megbeszéltük, hogy milyen jegyeket kell teljesíteni ahhoz, hogy felvegyék a gimnáziumba, kitartóan munkához látott. Szerencsére egy támogató család áll mögötte, ami egy igazi kincs a számára. Mindezek mellett igazi tehetség a zene területén” – büszkélkedik a mentor.
- „Mivel Noémi elballagott és én is abszolutóriumot szereztem az egyetemen, ezért a „hivatalos” mentorálás itt véget ért, de az évek alatt szövődött barátság megmarad és továbbra is számíthat rám ő is, akárcsak a többi mentoráltam. Remélem Noémit a diplomáig kísérhetem és testközelből láthatom, ahogy megvalósulnak az álmai.”
Forrás: kisalfold.hu
Hajnalné Darabos Dóra a Pécsi Tudományegyetem Közösségszervező szakos végzős hallgatója és a karhoz tartozó Társadalmi Befogadás Szakkollégium tagja. A Tanítsunk Magyarországért programba 3 éve kapcsolódott be. - „Az egyetem jelentős munícióval indított útnak bennünket, de persze nem lehet mindenre előre felkészülni. Mentornak lenni számomra hatalmas felelősség, elköteleződés. Éppen ezért nem is azonnal jelentkeztem mentornak. Egy félévet adtam magamnak, hogy biztosan tudom-e vállalni mindazt, amit ez a feladat takar. Úgy alakítottam az időbeosztásomat, hogy tudjam, bizony minden héten ki fogok tudni menni a mentorált gyerekekhez. Csak ezután vágtam bele ebbe a kalandba” – emlékszik vissza Dóra.
„A Véméndi Általános Iskolában öt mentorált diákom van” – kezdi a történetet Dóra. - „Hatodikos koruk óta a mindennapjaim részei ők. Fontosak vagyunk egymásnak. Szerintem az elfogadás és a nyitottság az alapja. Nem megváltoztatni kell, hanem segíteni őket, hogy minél inkább rátaláljanak önmagukra, felismerjék a saját erőforrásaikat és értékeiket” - teszi hozzá.
- „Akadtak problémás helyzetek, néhány rosszabbul sikerült dolgozat, meg persze a covid-helyzetben az online oktatás kihívásai. De mind közül legnehezebb az volt, amikor az egyik mentoráltam elvesztette az édesapját. Kevés rosszabb van annál, mint egy gyermek gyászát látni. Persze felemelő pillanatokból sem volt hiány, az volt a legszebb, amikor megírták, hogy felvették őket abba a suliba, ahová vágytak”.
Sikert hozott a kitartás
Liszátz Noémi 14 éves, most ballagott a Véméndi Általános Iskolából. Szeptemberben nulladikos lesz a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnáziumban, az Arany János Tehetséggondozó Programban. Az iskolában találkozott a Tanítsunk Magyarországért programmal, az osztálya csatlakozhatott ahhoz. - „Azért szerettem volna részt venni ebben, mert érdekesnek találtam. Jó érzés, ha mentorom van. Odafigyel rám, mindig örül nekem, amikor találkozunk. Mindig biztat, támogat. Bármikor tudunk beszélgetni, bármiben kérhettem segítséget” – mesél Noémi.
- „Nagy vágyam volt, hogy felvegyenek a gimnáziumba. Nagyon boldog vagyok, hogy a kitartásomnak hála ez sikerült. Következő állomás az, hogy leérettségizek. Az álmom, hogy egyszer majd színész legyek és úgy érzem, hogy jó úton indultam el. De nem csak a tanulásról szól a mentoráltság, a Csapjunk Zajt! volt a kedvencem, amikor több héten keresztül együtt énekelhettem a mentorommal. Minden diáknak ajánlom a Tanítsunk Magyarországért programot, mert jól össze tudja hozni az osztályt” – zárja szavait.
Kincs a család
- „A pandémiás időszakon kívül hetente találkoztunk személyesen a tanév során” - folytatja Hajnalné Darabos Dóra. „Az iskolában az osztállyal közös programokat valósítottunk meg. A nagyobb kirándulásokat is osztályszinten szerveztük. De fontos volt az egyéni mentorálás is. A tanulmányok támogatása, vagy a beszélgetések kettesben. Amire pedig nagyon büszke vagyok, hogy a kitűzött cél, a bejutás a vágyott középiskolába a legnagyobb örömünkre sikerült.
- Noémi nagyon szorgalmas. Mindig a cél lebeg a szeme előtt. Amikor megbeszéltük, hogy milyen jegyeket kell teljesíteni ahhoz, hogy felvegyék a gimnáziumba, kitartóan munkához látott. Szerencsére egy támogató család áll mögötte, ami egy igazi kincs a számára. Mindezek mellett igazi tehetség a zene területén” – büszkélkedik a mentor.
- „Mivel Noémi elballagott és én is abszolutóriumot szereztem az egyetemen, ezért a „hivatalos” mentorálás itt véget ért, de az évek alatt szövődött barátság megmarad és továbbra is számíthat rám ő is, akárcsak a többi mentoráltam. Remélem Noémit a diplomáig kísérhetem és testközelből láthatom, ahogy megvalósulnak az álmai.”
Forrás: kisalfold.hu