Search articles
Dominik igaz barátra is lelt
A Tanítsunk Magyarországért Program egy vasmegyeri fiúnak is segített.
A Tanítsunk Magyarországért Program az Innovációs és Technológiai Minisztérium, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája és a Klebelsberg Központ együttműködésében jött létre két évvel ezelőtt. A mentorálásba bevont általános iskolások olyan készségeket, képességeket és társadalmi mintákat sajátíthatnak el, melyek hosszú távon segíthetik tanulmányaik sikeres befejezését és munkaerőpiaci elhelyezkedésüket. Emellett nagy hangsúlyt fektetnek a közösségépítésre, a fiatalok felelősségvállalásának elmélyítésére. A Tanítsunk Magyarországért kezdeményezést az a felismerés alapozta meg, hogy jó érzés továbbadni mindazt, amit tudunk, és látni, hogy ennek mások is hasznát veszik.
Sokat segített
Rozgics Dominik, a Vasmegyeri Megyer Vezér Általános Iskola végzős diákja hetedikes korában került be a programba. – A tanáraim választottak ki, de egyáltalán nem tiltakoztam, örültem a lehetőségnek – mondja Dominik. – Papp Petra lett a mentorom, akit már az első percben megkedveltem. Mindig nagyon kedves volt velem. Bármikor kérhettem a segítségét, ha néha picit megakadtam a tanulásban. Szerencsére olyan gyakran nem fordult ilyen elő, de voltak olyan matekpéldák, amiket nem igazán értettem és anyuék sem tudtak segíteni.
Az is nagyon tetszett, hogy nem csak akkor számíthattam Petrára, amikor tanulni kellett. Sok időt töltöttünk együtt a két év alatt, minden programot nem is tudok felsorolni. Voltunk a nyíregyházi repülőtéren, na az egy hatalmas nagy élmény volt, testközelből látni a repülőket. Elmentünk a Nyíregyházi Egyetemre, Petra is oda jár magyar-történelem szakra. Többször együtt fagyiztunk, kirándultunk a Bujtosi-tóhoz. Vasmegyerre is gyakran eljött hozzánk a házunkba, játszottunk, társasoztunk.
Tartják a kapcsolatot
Sokat beszélgettünk a továbbtanulásról. Rendészeti szakra szerettem volna menni sokáig, de ehhez kollégistának kellene lennem, és azt nem akartam. Petra és a szüleim végül meggyőztek arról, a legokosabb az, ha elmegyek egy szakközépbe. Kitanulok egy szakmát, leteszem az érettségit és az ötödik évben elvégzem a technikumot. Ha mindez meglesz, és még mindig rendőr szeretnék lenni, akkor elindulhatok abba az irányba is a tanulással. Kicsit rossz volt, amikor a járványhelyzet miatt kevesebbet találkozhattam Petrával, de megígértük egymásnak, hogy a későbbiekben is tartani fogjuk a kapcsolatot. Nekem nagy szerencsém van abban, hogy olyan mentort találtam, aki egyben a barátom is lett és nagyon sokat segített abban, hogy meglássam, milyen irányban szeretnék tovább tanulni. Hiszem, hogy ennek a programnak és a mentoromnak is része van abban, hogy első körben felvettek a Nyíregyházi Szakképzési Centrum Bánki Donát Műszaki Technikum és Kollégium elektronika, elektrotechnika szakára.
Közös hang
– Dominikkal korábban sem volt semmi probléma – teszi hozzá Rozgicsné Sikorszki Bernadett, a fiú édesanyja. – Mindig szófogadó, jó természetű gyerek volt. A Tanítsunk Magyarországért Program azonban egy plusz lehetőséget biztosított neki. A mentorával nagyon jól tudtak együtt dolgozni, bármikor számítani lehetett rá, amikor elakadtunk a tanulásban. Nagyon megszerettük Petrát, Dominik mindig nagyon várta a közös programokat. Korábban Dominiknak nem volt konkrét elképzelése, milyen irányban szeretne továbbtanulni, de ez a program segített a döntésben. Ügyes kezű gyerek, szeret szerelni, úgy gondoltuk a mentorral közösen, ebbe az irányba érdemes terelni. Egy szakmával, egy technikummal és egy érettségivel a kezében már magabiztosabban indulhat neki az életnek.
Papp Petrától megtudtuk, hamar sikerült Dominikkal megtalálni a közös hangot.
– Eleinte egy kicsit félénk fiú volt, de nagyon nyitott, érdeklődő a természete, így hamar összecsiszolódtunk. Nagyon könnyű volt vele dolgozni. A pandémiás időszak kicsit nehezítette a kapcsolattartást, de amikor csak tudtunk, találkoztunk, igyekeztünk sok időt együtt tölteni az iskolán kívül is. Kicsit sajnálom, hogy véget ért ez a kétéves időszak. Azt azonban elhatároztuk, hogy nem szakadunk el egymástól, és ha úgy érzi, hogy középiskolásként valahol elakad a tanulásban, vagy bármilyen más problémája van, amiben tudok segíteni, nyugodtan kereshet.
Forrás: Kelet Magyarország
A Tanítsunk Magyarországért Program az Innovációs és Technológiai Minisztérium, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája és a Klebelsberg Központ együttműködésében jött létre két évvel ezelőtt. A mentorálásba bevont általános iskolások olyan készségeket, képességeket és társadalmi mintákat sajátíthatnak el, melyek hosszú távon segíthetik tanulmányaik sikeres befejezését és munkaerőpiaci elhelyezkedésüket. Emellett nagy hangsúlyt fektetnek a közösségépítésre, a fiatalok felelősségvállalásának elmélyítésére. A Tanítsunk Magyarországért kezdeményezést az a felismerés alapozta meg, hogy jó érzés továbbadni mindazt, amit tudunk, és látni, hogy ennek mások is hasznát veszik.
Sokat segített
Rozgics Dominik, a Vasmegyeri Megyer Vezér Általános Iskola végzős diákja hetedikes korában került be a programba. – A tanáraim választottak ki, de egyáltalán nem tiltakoztam, örültem a lehetőségnek – mondja Dominik. – Papp Petra lett a mentorom, akit már az első percben megkedveltem. Mindig nagyon kedves volt velem. Bármikor kérhettem a segítségét, ha néha picit megakadtam a tanulásban. Szerencsére olyan gyakran nem fordult ilyen elő, de voltak olyan matekpéldák, amiket nem igazán értettem és anyuék sem tudtak segíteni.
Az is nagyon tetszett, hogy nem csak akkor számíthattam Petrára, amikor tanulni kellett. Sok időt töltöttünk együtt a két év alatt, minden programot nem is tudok felsorolni. Voltunk a nyíregyházi repülőtéren, na az egy hatalmas nagy élmény volt, testközelből látni a repülőket. Elmentünk a Nyíregyházi Egyetemre, Petra is oda jár magyar-történelem szakra. Többször együtt fagyiztunk, kirándultunk a Bujtosi-tóhoz. Vasmegyerre is gyakran eljött hozzánk a házunkba, játszottunk, társasoztunk.
Tartják a kapcsolatot
Sokat beszélgettünk a továbbtanulásról. Rendészeti szakra szerettem volna menni sokáig, de ehhez kollégistának kellene lennem, és azt nem akartam. Petra és a szüleim végül meggyőztek arról, a legokosabb az, ha elmegyek egy szakközépbe. Kitanulok egy szakmát, leteszem az érettségit és az ötödik évben elvégzem a technikumot. Ha mindez meglesz, és még mindig rendőr szeretnék lenni, akkor elindulhatok abba az irányba is a tanulással. Kicsit rossz volt, amikor a járványhelyzet miatt kevesebbet találkozhattam Petrával, de megígértük egymásnak, hogy a későbbiekben is tartani fogjuk a kapcsolatot. Nekem nagy szerencsém van abban, hogy olyan mentort találtam, aki egyben a barátom is lett és nagyon sokat segített abban, hogy meglássam, milyen irányban szeretnék tovább tanulni. Hiszem, hogy ennek a programnak és a mentoromnak is része van abban, hogy első körben felvettek a Nyíregyházi Szakképzési Centrum Bánki Donát Műszaki Technikum és Kollégium elektronika, elektrotechnika szakára.
Közös hang
– Dominikkal korábban sem volt semmi probléma – teszi hozzá Rozgicsné Sikorszki Bernadett, a fiú édesanyja. – Mindig szófogadó, jó természetű gyerek volt. A Tanítsunk Magyarországért Program azonban egy plusz lehetőséget biztosított neki. A mentorával nagyon jól tudtak együtt dolgozni, bármikor számítani lehetett rá, amikor elakadtunk a tanulásban. Nagyon megszerettük Petrát, Dominik mindig nagyon várta a közös programokat. Korábban Dominiknak nem volt konkrét elképzelése, milyen irányban szeretne továbbtanulni, de ez a program segített a döntésben. Ügyes kezű gyerek, szeret szerelni, úgy gondoltuk a mentorral közösen, ebbe az irányba érdemes terelni. Egy szakmával, egy technikummal és egy érettségivel a kezében már magabiztosabban indulhat neki az életnek.
Papp Petrától megtudtuk, hamar sikerült Dominikkal megtalálni a közös hangot.
– Eleinte egy kicsit félénk fiú volt, de nagyon nyitott, érdeklődő a természete, így hamar összecsiszolódtunk. Nagyon könnyű volt vele dolgozni. A pandémiás időszak kicsit nehezítette a kapcsolattartást, de amikor csak tudtunk, találkoztunk, igyekeztünk sok időt együtt tölteni az iskolán kívül is. Kicsit sajnálom, hogy véget ért ez a kétéves időszak. Azt azonban elhatároztuk, hogy nem szakadunk el egymástól, és ha úgy érzi, hogy középiskolásként valahol elakad a tanulásban, vagy bármilyen más problémája van, amiben tudok segíteni, nyugodtan kereshet.
Forrás: Kelet Magyarország