Search articles
Az a legfontosabb, hogy nyissuk ki előttük a világot
Jó látni, ahogy fejlődnek – mondta a Tanítsunk Magyarországért programról az egyik mentornagykövet, Kontra Kincső a Miskolci Egyetemről, aki két éve tanítja a kisdiákokat heti rendszerességgel, 4–5 fős kicsoportokban.
„A Tanítsunk Magyarországért egy olyan mentorprogram, amelyben egyetemisták foglalkoznak kistelepüléseken élő általános iskolás, 7–8. osztályos tanulókkal, segítenek nekik élményeket szerezni, megszerettetik velük a szakmákat, és felkészítik őket a középiskolában rájuk váró feladatokra” – mondta a programról dr. György László, az Innovációs és Technológiai Minisztérium államtitkára.
– Én két éve tanítok heti rendszerességgel 4–5 fős kicsoportokban – számol be a Metropolnak Kontra Kincső mentornagykövet a Miskolci Egyetemről. – A diákjaim már 8. osztályosok. A legfontosabb, hogy nyissuk ki előttük a világot, adjunk nekik motivációt, jövőképet, hiszen sokuk még a falu határát sem hagyta el.
Rengeteget beszélgetünk, számos olyan dolgot mondanak el nekem, amit másnak nem, hiszen egyszerre vagyok a barátjuk és a tanítójuk is. A járvány után gyárlátogatásokat szeretnék szervezni, hogy lássák, milyen alternatívák vannak.
Az én foglalkozásaimon nagyon türelmesek; öröm látni, ahogy segítenek egymásnak. A legfontosabb, hogy szívvel csinálja ezt az ember, mert ezt ők nagyon érzik. Én szívből tanítom őket, éppen ezért kicsit nehéz nekem, hogy csak két évig fogom a kezüket, jó lenne őket tovább kísérni az úton. A jegyeik és a magatartásuk is javult: ez egyértelműen bizonyítja a program hatékonyságát.
Schwarcz Anna Kata gyógypedagógus-hallgató is mentor, aki elmesélte lapunknak tapasztalatait. – Én 7. osztályosokat tanítok. Nyolc gyerekre jut két tanár. Ezek a gyerekek nagyon le vannak maradva. Ha meglátnak egy feladatlapot, megijednek, hiszen nehezen írnak és olvasnak, ezért játékokkal igyekszem tanítani őket. Az Activity például kiváló, hiszen nagyon sok olyan szó kerül elő benne, amit ők életükben először hallanak. A Monopolyt is nagyon szeretik, hiszen ők dönthetnek, mire költik a pénzüket. A nagy kedvenc a Dixit. Számomra a legnagyszerűbb élmény, amikor megkaptam egy halmozottan hátrányos helyzetű, nagyon csendes, nehezen megnyíló, visszahúzódó kisfiút. Aztán egyszer Dixitet játszottunk, és a kisfiú hirtelen kinyílt, boldog volt és kommunikatív, még rá is szólt az egyik lány: „De hát te nem is szoktál beszélni!”– mondanom sem kell, milyen boldog voltam.
Fontos, hogy lássanak példaképeket, például a roma származású diákjaim találkozhassanak szintén roma, tehetséges sportolóval vagy zenésszel. Kitöltöttünk motivációs teszteket is. Az eredmények alapján sokan szakácsok, cukrászok, eladók lehetnek. Az egyik fiú például nagyon szeretne pék lenni. Ha javul a járványhelyzet, elviszem egy ismerősöm pékségébe, így meg tudom neki mutatni, hogyan néz ki ez a szép mesterség, be tudom vinni a kulisszák mögé – meséli lelkesen a diákmentor.
Forrás: metropol
„A Tanítsunk Magyarországért egy olyan mentorprogram, amelyben egyetemisták foglalkoznak kistelepüléseken élő általános iskolás, 7–8. osztályos tanulókkal, segítenek nekik élményeket szerezni, megszerettetik velük a szakmákat, és felkészítik őket a középiskolában rájuk váró feladatokra” – mondta a programról dr. György László, az Innovációs és Technológiai Minisztérium államtitkára.
– Én két éve tanítok heti rendszerességgel 4–5 fős kicsoportokban – számol be a Metropolnak Kontra Kincső mentornagykövet a Miskolci Egyetemről. – A diákjaim már 8. osztályosok. A legfontosabb, hogy nyissuk ki előttük a világot, adjunk nekik motivációt, jövőképet, hiszen sokuk még a falu határát sem hagyta el.
Rengeteget beszélgetünk, számos olyan dolgot mondanak el nekem, amit másnak nem, hiszen egyszerre vagyok a barátjuk és a tanítójuk is. A járvány után gyárlátogatásokat szeretnék szervezni, hogy lássák, milyen alternatívák vannak.
Az én foglalkozásaimon nagyon türelmesek; öröm látni, ahogy segítenek egymásnak. A legfontosabb, hogy szívvel csinálja ezt az ember, mert ezt ők nagyon érzik. Én szívből tanítom őket, éppen ezért kicsit nehéz nekem, hogy csak két évig fogom a kezüket, jó lenne őket tovább kísérni az úton. A jegyeik és a magatartásuk is javult: ez egyértelműen bizonyítja a program hatékonyságát.
Schwarcz Anna Kata gyógypedagógus-hallgató is mentor, aki elmesélte lapunknak tapasztalatait. – Én 7. osztályosokat tanítok. Nyolc gyerekre jut két tanár. Ezek a gyerekek nagyon le vannak maradva. Ha meglátnak egy feladatlapot, megijednek, hiszen nehezen írnak és olvasnak, ezért játékokkal igyekszem tanítani őket. Az Activity például kiváló, hiszen nagyon sok olyan szó kerül elő benne, amit ők életükben először hallanak. A Monopolyt is nagyon szeretik, hiszen ők dönthetnek, mire költik a pénzüket. A nagy kedvenc a Dixit. Számomra a legnagyszerűbb élmény, amikor megkaptam egy halmozottan hátrányos helyzetű, nagyon csendes, nehezen megnyíló, visszahúzódó kisfiút. Aztán egyszer Dixitet játszottunk, és a kisfiú hirtelen kinyílt, boldog volt és kommunikatív, még rá is szólt az egyik lány: „De hát te nem is szoktál beszélni!”– mondanom sem kell, milyen boldog voltam.
Fontos, hogy lássanak példaképeket, például a roma származású diákjaim találkozhassanak szintén roma, tehetséges sportolóval vagy zenésszel. Kitöltöttünk motivációs teszteket is. Az eredmények alapján sokan szakácsok, cukrászok, eladók lehetnek. Az egyik fiú például nagyon szeretne pék lenni. Ha javul a járványhelyzet, elviszem egy ismerősöm pékségébe, így meg tudom neki mutatni, hogyan néz ki ez a szép mesterség, be tudom vinni a kulisszák mögé – meséli lelkesen a diákmentor.
Forrás: metropol