Search articles
Hiszünk bennük és támogatjuk őket
A munka- és továbbtanulási lehetőségektől távolabb eső kistelepüléseken élő diákok több mint fele legfeljebb az általános iskolai tanulmányait fejezi be. Leginkább azért morzsolódnak le a középiskolában, mert megpróbáltatás számukra az elszakadás az otthonuktól, a közösségváltás. Ezeknek a gyerekeknek nagy szükségük lenne arra, hogy valaki személyre szabott figyelemmel kísérje őket a hétköznapokban, és inspirálja, bátorítsa: legyenek álmaik, és merjenek azokért kitartóan küzdeni. Ismerjenek meg egy olyan lelkes egyetemistát, aki az elmúlt tanévben ezt a célt tűzte ki maga elé mentoráltjaival kapcsolatban. A Tanítsunk Magyarországért költségvetési finanszírozásból megvalósuló program, amelyet 2018 decemberében Dr. György László innovációért és felsőoktatásért felelős államtitkár hívott életre. A program célja, hogy 2030-ra minden most általános iskolás gyermek rendelkezzen legalább szakmával, vagy tanuljon tovább. Ma már több mint 1000 mentor, 4000 mentorálttal bizonyítja, hogy minden gyermek tehetséges valamiben, csak fel kell fedezni ezt a tulajdonságát.
A program keretében egyetemista mentorok foglalkoznak a gondjaikra bízott hetedik és nyolcadik osztályos diákokkal. A közös tanulás, személyiségfejlesztés, továbbtanulásra való felkészítés mellett sok élménnyel is gazdagítják a diákok hétköznapjait.
A program nagykövetei azon mentorok közül kerülnek ki, akik sikeresen teljesítették az első évet, és lelkesedésükkel, valamint kitartásukkal a Tanítsunk Magyarországért elkötelezett képviselői lettek. Mészáros Tibor egyetemi hallgató is ilyen nagykövet, aki örömmel osztotta meg velünk a programmal kapcsolatos tapasztalatait. Tibor a Nyíregyházi Egyetem hallgatója, testnevelő tanár szeretett volna lenni, most sportszervezést tanul, és labdarúgó szakedzőnek is készül. Egyeteme 2019-ben az elsők között csatlakozott a Tanítsunk Magyarországért programhoz, ő maga is a kezdetektől részt vesz a programban.
Megtaláltuk a közös hangot
„Éppen a C típusú tárgyat akartam felvenni az első szakom mellé az egyetemen, amikor megláttam a TMO tárgyat. Kutatni kezdtem az interneten, miről is szól ez a program. Nagyon megtetszett, jelentkeztem rá. Négy gyerekkel kezdtem, majd hétre nőtt a számuk, ők el is ballagtak már nyolcadikból. A következő csoportom szintén hét fővel indult, már ők is elvégezték az iskolát, sikeresen továbtanultak. Van, aki ügyvédnek, van, aki informatikusnak készül, egyikük építészmérnök szeretne lenni, és van, aki kőművesként képzeli el a folytatást” – sorolja a mentornagykövet.
Tibor úgy érzi, nem volt nehéz dolga a rábízott fiatalokkal. „Hetedikes tanulóként kapcsolódtak be a programba, nem volt jellemző rájuk a lemaradás, mind jó képességű gyerekek. Akadt köztük egy-kettő, aki kicsit nehezebben haladt, de miután megtaláltuk a közös hangot, gyorsan fejlődtek, és behozták a lemaradást. A hátrányos helyzetű gyerekeknek segíteni kell, hogy érezzék: fontosak és törődünk velük, hiszünk bennük és támogatjuk őket – ez erőt ad nekik.
A kérdésre, mit tart a mentorálás legfontosabb pozitívumának mentorált és mentor szemszögéből nézve, így felel: „Sok jót adhatunk, és sokszorosan vissza is kapjuk. Jó látni, amikor egy mentoráltnak sikertörténetté válik az élete, és annak mi is részei lehetünk. A járvány miatt sajnos kevés programot tudtunk szervezni, és a személyes érintkezés is minimális volt az együtt töltött időben, de azért voltak csoportos kirándulásaink. A közösség, az együttlét élményét semmi nem helyettesíti.”
Gyönyörű és sosem unalmas
A legemlékezetesebb élményeket, megindító pillanatokat firtatjuk, amire Tibor felidézi: „Ahogy a diákok hétről hétre várnak minket, mentorokat, hogy érzik, mi olyan pluszt tudunk nekik adni, ami előreviszi őket. A Ki mit tud?, a kirándulások, az első menetjegy-lyukasztás a buszon, az együttes felkészülés egy produkcióra… Ezek az élmények mindenkit megragadnak.”
A mentornagykövet szerint a pedagógusi pálya nehéz, de gyönyörű, és soha nem lesz unalmas. „Jó adni, átadni a tudást” – teszi hozzá. Mivel bátorítaná a program iránt érdeklődő egyetemistákat, hogy vállalják ezt a kitartást igénylő, szép feladatot? „Szakmai tapasztalatot tudnak szerezni, bővül a látókörük, fejlődik a kapcsolatépítési és kommunikációs készségük. Megtanulhatják a segítségnyújtás örömét, és nem utolsósorban sok tapasztalattal lesznek gazdagabbak, így gyarapíthatják a tálentumaikat is.
Forrás: duol.hu
A program keretében egyetemista mentorok foglalkoznak a gondjaikra bízott hetedik és nyolcadik osztályos diákokkal. A közös tanulás, személyiségfejlesztés, továbbtanulásra való felkészítés mellett sok élménnyel is gazdagítják a diákok hétköznapjait.
A program nagykövetei azon mentorok közül kerülnek ki, akik sikeresen teljesítették az első évet, és lelkesedésükkel, valamint kitartásukkal a Tanítsunk Magyarországért elkötelezett képviselői lettek. Mészáros Tibor egyetemi hallgató is ilyen nagykövet, aki örömmel osztotta meg velünk a programmal kapcsolatos tapasztalatait. Tibor a Nyíregyházi Egyetem hallgatója, testnevelő tanár szeretett volna lenni, most sportszervezést tanul, és labdarúgó szakedzőnek is készül. Egyeteme 2019-ben az elsők között csatlakozott a Tanítsunk Magyarországért programhoz, ő maga is a kezdetektől részt vesz a programban.
Megtaláltuk a közös hangot
„Éppen a C típusú tárgyat akartam felvenni az első szakom mellé az egyetemen, amikor megláttam a TMO tárgyat. Kutatni kezdtem az interneten, miről is szól ez a program. Nagyon megtetszett, jelentkeztem rá. Négy gyerekkel kezdtem, majd hétre nőtt a számuk, ők el is ballagtak már nyolcadikból. A következő csoportom szintén hét fővel indult, már ők is elvégezték az iskolát, sikeresen továbtanultak. Van, aki ügyvédnek, van, aki informatikusnak készül, egyikük építészmérnök szeretne lenni, és van, aki kőművesként képzeli el a folytatást” – sorolja a mentornagykövet.
Tibor úgy érzi, nem volt nehéz dolga a rábízott fiatalokkal. „Hetedikes tanulóként kapcsolódtak be a programba, nem volt jellemző rájuk a lemaradás, mind jó képességű gyerekek. Akadt köztük egy-kettő, aki kicsit nehezebben haladt, de miután megtaláltuk a közös hangot, gyorsan fejlődtek, és behozták a lemaradást. A hátrányos helyzetű gyerekeknek segíteni kell, hogy érezzék: fontosak és törődünk velük, hiszünk bennük és támogatjuk őket – ez erőt ad nekik.
A kérdésre, mit tart a mentorálás legfontosabb pozitívumának mentorált és mentor szemszögéből nézve, így felel: „Sok jót adhatunk, és sokszorosan vissza is kapjuk. Jó látni, amikor egy mentoráltnak sikertörténetté válik az élete, és annak mi is részei lehetünk. A járvány miatt sajnos kevés programot tudtunk szervezni, és a személyes érintkezés is minimális volt az együtt töltött időben, de azért voltak csoportos kirándulásaink. A közösség, az együttlét élményét semmi nem helyettesíti.”
Gyönyörű és sosem unalmas
A legemlékezetesebb élményeket, megindító pillanatokat firtatjuk, amire Tibor felidézi: „Ahogy a diákok hétről hétre várnak minket, mentorokat, hogy érzik, mi olyan pluszt tudunk nekik adni, ami előreviszi őket. A Ki mit tud?, a kirándulások, az első menetjegy-lyukasztás a buszon, az együttes felkészülés egy produkcióra… Ezek az élmények mindenkit megragadnak.”
A mentornagykövet szerint a pedagógusi pálya nehéz, de gyönyörű, és soha nem lesz unalmas. „Jó adni, átadni a tudást” – teszi hozzá. Mivel bátorítaná a program iránt érdeklődő egyetemistákat, hogy vállalják ezt a kitartást igénylő, szép feladatot? „Szakmai tapasztalatot tudnak szerezni, bővül a látókörük, fejlődik a kapcsolatépítési és kommunikációs készségük. Megtanulhatják a segítségnyújtás örömét, és nem utolsósorban sok tapasztalattal lesznek gazdagabbak, így gyarapíthatják a tálentumaikat is.
Forrás: duol.hu